Gears of War 3 teszt

A Gears of War játék első része egy kiváló történet köré épült, ami ugyan közelében sincs egy Oscar díjnak, azonban egy videojátéktól ilyesmit sosem várnánk el. Ennek ellenére a játék első része jött látott és győzött a kaszáknál. Ha a szó szoros értelmében nem is, de egy új meghatározó stílust, alapítót a videojátékok világában. Ráadásul mindezt egy hihetetlen és lélegzetelállító grafikával toldották meg az Epicnél, amit a saját fejlesztésű Unreal nevű motorral hajtottak meg. A színekkel, a hangokkal és a fényekkel egy olyan egyedi atmoszférát kreáltak, ami a játék legfőbb, és legismertebb stílusjegye mind a mai napig. A fegyverekről, no és persze a játék szereplőiről, a jó és a rossz fiúkat is beleértve, pedig szintén elmondható, hogy egyedülállóak a videojátékok világában. Elvégre ki ne emlékezne az először megjelenő wrechesekre és a velük való harcokra, vagy az éjszakai részekre, ahol a fény hiányában a denevérszerű lények martalékai lettünk volna. De a föld alatti barlangokban való harcok is élénken élnek még sokakban, hogy a Marcus apjának háza elleni, vagy a történet lezárásául szolgáló vonaton lévő nagy harcról már ne is beszéljek. Emellett a történetben megtalálható Boss harcok is olyan egyediek, és magukkal ragadóak voltak, amit csak a legkiválóbb játékok tudhatnak a magukénak. A játék multija pedig mind a mai napig etalonnak számít. A játék ugyanis itt mutatta meg igazán a foga fehérjét, hogy mire is képes valójában és, hogy miért képes még öt év elteltével is szórakoztatni a játékosokat. A multis pályák többsége, még manapság is simán megállják a helyüket, és talán nem véletlen, hogy az egyik multis pálya a mostani legújabb részben is szerepel. Ha minden igaz, akkor még további pályákat is viszontláthatunk majd az új részben.

A Gears of War második részét óriási várakozások előzték meg a kritikusok, és a játékosok részéről egyaránt. Elvégre az Epic az első résszel komoly alapokat fektettet le még 2006-ban, és az új résszel kapcsolatos elvárások és teljesítések, csak magasabbak lehettek az elődnél. Ezt az elvárást a játék, teljesítette is meg nem is, ami a játékosokat végül alaposan megosztotta. A story kellően érdekfeszítő volt, és a játék grafikája is tovább fejlődött, ráadásul a fegyverek és az ellenfelek terén is számos újdonságot hozott a játék. Azonban az új rész, már közel sem volt annyira hatásos és grandiózus, mint az elődje, a grafikai fejlődés dacára. Ez leginkább annak volt köszönhető, hogy szinte nem volt a játéknak egyetlen olyan igazán kiemelkedő látványeleme sem, amire érdemes lenne emlékezni, miközben az előd telis tele volt ilyen elemekkel. Ami szerintem mégis említésre méltó belőle, az talán a jégeső és a labor. A Boss harcok hihetetlenül unalmasak és egyszerűek voltak, a végső harc pedig egyenesen botrányos. Ráadásul még a történetet is félbehagyták, és ezáltal rengeteg kérdést hagytak nekünk megválaszolatlanul. Ezen a tényen pedig még a kiegészítő story sem segítet. A második rész multija hihetetlenül élvezetes volt, köszönhetően a kibővült játékmódoknak, amik között számos nagyszerű újdonság is akadt. A horda, és az újragondolt Guardian játékmódok, az egyik legnépszerűbb játékmódokká váltak a játékosok körében. Azonban hiába volt élvezetes a multi, és hiába alkottak közel harminc nagyszerű pályát hozzá az évek folyamán. Ugyanis a játék közben rendszeresen tapasztalható LAG, sokak kedvét elvette a tartós játéktól, amit az EPIC Games a mai napig sem tudod megszüntetni, még a számtalan javítás ellenére sem.

A mostani 3. részre sokáig, közel három évig kellett várnunk, hiszen tavaly még azt ígérte az Epic Games, hogy tavasszal már játszhatunk a játékkal, amit végül eltoltak szeptemberre. A késlekedésért cserébe viszont kárpótoltak minket, játékosokat, hiszen egy teljes hónap erejéig játszhattunk a GOW 3 bétájával. Itt megismerkedhetünk a játék legfontosabb részével a multival, az új játékmódokkal, no és persze négy új multis pályával is. De hiába volt az egy hónapnyi játéklehetőség, mert ez az idő nagyon gyorsan elszállt, és nem volt más lehetőségünk, mint várni a szeptembert, hogy végre megkapjuk azt, amire annyi ideje vártunk.

A várakozás azonban befejeződőt, és végre a kezébe veheti mindenki a várva várt játékot, amire annyi ideje vártunk. Cliff Bleszinski nevét gondolom senkinek sem kell bemutatni, elvégre ki ne ismerné az Epic Games vezető dizájnerét, aki a leginkább felelős a Gears of War franchise megalkotásáért, és a nevének létezéséért. Neki köszönhettük az első két részt, és most a harmadik részt is neki köszönhetjük. Marcus-ék története az új résszel végre befejeződik, így végre megismerhetjük a történet végét, és válaszokat kapunk a fennmaradt kérdéseinkre. A befejező történet, ahogyan a korábbi részek most sem olyan mélyrehatóak, és most sem tartalmaznak Oscar, vagy irodalmi díjas monológokat. Ennek ellenére, mégis jóval túlmutat tartalmában a korábbi két részen. A történet folyamán, még ha csak kis időre is, de megismerhetjük hőseink, törékeny, egyszerű civil emberi mivoltukat. Ilyen rész lesz majd, amikor Cole a stadion öltözőjében visszagondol a múltjára, amikor még játékos volt. De főhősünknek Marcusnak is lesznek egyszerű emberi megnyilvánulásai a történet folyamán. Az apa és fia találkozása, ha nem is drámai, de mégis emberi tartalmakkal rendelkezik. Dom önfeláldozása pedig a történetben, jó példa lehet sok más videojáték fejlesztőnek, hogyan is kell elbúcsúztatni egy szerethető karaktert. Jó magam talán ezen lepődtem meg a legjobban, hogy az Epic feláldozta a történetben, az egyik legkedvesebb és legszerethetőbb karakterét. A pergő játékmeneten kívül, talán pont ezek miatt érdemes többször is végig vinni a történetet.

A sorozat eddig is híres volt a gyönyörű grafikájáról, amit az Unreal motor szolgáltatott a játéknak. Azonban itt az új részben, már olyan formában és részletességgel tárul elénk Serra képi világa, amitől szó szerint leesik majd az állunk. Már a bétában is láthattuk a szemünkkel, hogy a pályák végre fénybe, és legfőképpen színbe borultak, ami óriási változás volt a korábbi részek, sötét tónusú és szürke világához képest. Ezt a játék folyamán egyébként minden egyes pillanatban megtapasztalhatjuk majd, hogy mire is képes valójában, az új tovább fejlesztett Unreal motor. A legjobb példa erre talán, a sziget szinte már tapinthatóan élethű képi világa, és a víz alatti pályarész is ilyen lesz, annak ellenére, hogy ez az egyik leginaktívabb szakasza lesz a játéknak. De a játék többi része is messze felülmúlja grafikailag mindazt, amit az eddig megjelent játékokban tapasztaltunk. Így nyugodtan kijelenthető, hogy jelenleg a Gears of War 3 a legszebb grafikájú játék az x360-on, és talán nem butaság kijelentenem, hogy az új Unreal motor, ezek után még népszerűbb lesz a fejlesztők körében.

A hangok terén a játék szintén hozza a már megszokott magas minőséget, elvégre mindazt, amit korábban tapasztaltunk, most is jelen van a játékban. Az akciók közbeni zenék most is éppolyan pörgősek, mint a korábbi két részben, és a fegyverek hangjai is ugyanazok maradtak, mint amiket megismertünk korábbról. Amit mégis érdemes kiemelni közülük, azok talán a szinkronhangok, mert ezeknél tapasztaltam talán a legnagyobb javulást. A már ismert, és az új hangok egyaránt kiváló minőségűek, amire az Epic eddig is odafigyelt. Ezzel korábban sem volt baj, de végre tapasztalhatunk némi plusz játékot is a szinkronszínészek részéről, ami az egyes jeleneteknél alaposan megdobja a játék hangulatát. Ráadásul még egy közismert embert, ”Ice-T” is sikerült megnyernie az Epicnek a játékhoz az egyik szereplő hangjaként, akinek segítségével elég sokat reklámozták az új játékot.

Az irányítás szintén hozza a régi formáját, egyszerű és mégis könnyen kezelhető, bár néha az egygombos kezelésbe még maga a gép is belezavarodik, és nem az történik, amit éppen mi akarunk. De szerencsére vannak új dolgok is az irányításban, mint például a megjelölés, vagy az ellenfél megragadása, és a gránáttal való visszalökése, ami egy multis meccsben kifejezetten durva pusztítást tud produkálni az ellenfelek között. Ezen felül pedig végre arra is van lehetőségünk, hogy egymással lőszert vagy fegyvert cseréljünk, ami egyes esetekben kifejezetten életmentő tud lenni. De az új rész legnagyobb újítása mégis a négyfős Co-op játéklehetőség a storyban, amire már nagyon régóta vártunk. Ezt a játékmódot jelenleg többen játsszák, mint a teljes multiplayert összességében, ami számomra külön meglepetés volt. Ráadásul az Arcade módban még különféle mutátorokat is bekapcsolhatunk magunknak, amik megkönnyíthetik, megnehezíthetik, vagy éppen viccesé tehetik a harcokat. A vicces dolgokról csupán még annyit, hogy a játék storyjában néhány mókás apróságot rejtettek el a fejlesztők, amiket megtalálni igencsak nagy feladat lesz nekünk játékosoknak.

A szereplők jó részét már ismerjük korábbról, viszont az általunk irányítható csapat most jelentősen kibővült. Végre irányíthatjuk Ánya-t, és nem csak a hangját hallhatjuk, aztán ott lesz Sam a vagány amazon, Jace és természetesen a harmadik Carmine testvér is, aki testvérei rossz szokását követve állandóan csak sisakban fogunk látni. Persze ennyi embert nem fogunk egyszerre irányítani, viszont a sorozatban most fog először előfordulni, hogy a csapatunkban az emberek folyamatosan cserélődni fognak, ami kifejezetten előnyére vált a játéknak, és a többszöri újrajátszást is alaposan megdobja. Az ellenfelek repertoárjában szintén óriási változás történt. Bár jó néhány régi Locust szereplőt viszontláthatunk, azonban az új ellenfelek egytől egyig a fénylők lesznek, akik között nemegyszer nagyon durva ellenfeleket fogunk kapni. Az új Berserker sokkal gusztustalanabb, a Grunker egy igazi görény, és az átalakuló ellenfelekbe is tonnaszám kell majd a golyó, hogy végre meghaljanak. Az igazi meglepetés számomra azonban az átalakult emberek voltak, akik mintha csak a Left 4 Dead, vagy a Resident Evil játékból jöttek volna át egy villámlátogatás erejéig. Az ilyen játékos és filmes ötletlopások, a játék teljes egészében észrevehetőek, azonban mindezt jól kezelte az Epic, és egy cseppet sem zavaróak miközben játszunk.

Amiről még nem tettem említést azok az eszközök és a fegyverek. Az eszközök tulajdonképpen nem mások, mint a két lábon járó gépek, a mechák. Már a történet elején kezelhetjük az egyiket, ami mintha csak a Matrix, vagy az Avatar filmekből léptek volna ki. Itt is óriási tűzerővel bírnak, ráadásul hihetelenül strapabirok, és ami a legfontosabb, hogy végtelen munícióval rendelkeznek. A másik mecha csak munkagép, ami szintén egy hírhedt filmben, az Aliens-ben vált legendássá. Ezzel harcolni ugyan nem tudunk, viszont tárgyakat cipelni, vagy akadályokat megszüntetni igen. Pedig a lelki szemeim előtt már vizionáltam, hogy egy Brummak elleni csata, milyen nagy ötlet lehetne ezzel a mechával. A két fogókarral szépen letépném a karjait, majd felemelném, és végül ledobnám a mélybe egy szikla tetejéről. Remélem egy későbbi DLC-ben lesz is erre módunk. A fegyverek nagy részét szintén nem kell bemutatnom azoknak, akik már játszottak bármelyik korábbi résszel. Elvégre a shotgun és a longshot, még manapság is a legjobb társunk a storyban, a láncfűrészes gépfegyver pedig a mai napig, a sorozat legfőbb védjegyének számít.  A bétában lehetőségünk volt megismerni az új fegyverek nagy részét, amik egytől egyig a brutális erejükről híresek. A rövidcsövű puska ugyan csak 1 méterről hatásos, de onnan mindenkit porlaszt, az egylövetű erejétől pedig még egy Brummak sem maradna állva. A vakondvető az egyik leggusztustalanabb fegyver, amit valaha egy játékban megalkottak, a tűzgránát meg a legjobb tömegoszlató, ha valahová be akarnánk jutni. De szerintem a húsbárd lesz a legnagyobb kedvence mindenkinek, mert azzal aprítani az ellenséget kifejezetten jó móka.

A játék igazi része, azaz a lelke, most is a mulitplayerben van. Mindjárt itt van elsőként a Horde nevezetű játékmód, ami nekem a 2. részben nagy kedvencem volt. Az új részben rengeteg változás történt az elődhöz képest. Míg a korábbi részben elég volt 1-2 ember, és egy jó hely a kempeléshez, addigra ez a magatartás az új részben már teljesen működésképtelené válik, köszönhetően a számos újdonságnak. Az új hordában ugyanis muszáj már csapatalapon gondolkodni, és legfőképpen taktikázni, mert ellenkező esetben biztos a bukás. Miről is van szó valójában? Arról, hogy minden pénzbe kerül a játékban, amit szó szerint kell érteni, ugyanis a pályán felvehető extra fegyvereket már nem lehet csak úgy begyűjteni, hanem fizetni kell értűk. Fizetni kell az extra lőszeres dobozért, és fizetni kell a pályán felvehető fegyverekért is. Emellett pedig ami a lényeg, az igazi újdonság, hogy bázist és akadályokat kell építenünk a védelmünk érdekében.

Ezek a védvonalak pedig, egyre több és több pénzbe kerülnek, ahogyan haladunk előre a pályákon, amit az aktuális körök elején még javítani is kell. Az akadályok az egyszerű szöges csapdától kezdve, egészen a lézerig terjednek, sőt még a harci gépet is megvehetjük, ha elég fejlettek vagyunk. Pénzt természetesen a gyilkolásokkal lehet szerezni, és a megszerzett pénzből kell a csapatnak gazdálkodni. Azonban a Horde nem csak ennyiből áll, ugyanis ha halál nélkül teljesítünk x hullámot, akkor extra feladatokat kapunk a következő körben, amiért további plusz pénzt markolhatunk fel. Ezek a feladatok lehetnek fejlövések, kivégzések és egyéb nyalánkságok. Ráadásul minden 10. kör végén egyfajta Boss harcban lesz majd részünk. Ilyenkor a királynő ránk szabadítja a legerősebb teremtményeit, amiket legyőzni igazi kihívás lesz. Ez utóbbiak egyébként mindig változnak, hogy mi jön ellenünk. Jöhetnek a Berserkerek, a nagypók is csapatban, vagy a Grunkerek, de még mindenki kedvencét a Brummakot is beadhatja. Szóbeszéd szerint pedig Insane-n a királynő is jöhet ellenünk. Talán e miatt az extra kihívások miatt anny élvezetes most a horda.

A hordának van egy másik alternatív része is, ami első ránézésre nem látszik olyan nagy durranásnak. Azonban ha bele megyünk, kiderül, hogy valójában egy igazi ínyencfalattal állunk szemben. Itt ugyanis az érme másik oldalára állhatunk, ahol is a Lokuszt horda már ismert tagjainak a bőrébe bújhatunk, csakhogy befűtsünk velük az embereknek. Az egyszerű tickerektől kezdve, a dronok, a kantusok, a maulerek, sőt még a berserkerek bőrébe is bele bújhatunk egy kis gyilkolás erejéig. Persze nem minden teremtmény érhető el az első körben, viszont a sok-sok gyilkolással, köröl-köre szépen elérhetővé válik minden teremtmény. A játék lényege, hogy egyetlen percünk van mindenki megölésére. Plusz időt, csak az emberek gyilkolásával és az akadályok lerombolásával tudunk nyerni. A horde móddal ellentétben itt mi csak támadni tudunk, az emberek pedig csak védekeznek. A játékmód egyetlen hibája, hogy túlságosan is rövid, és még a legnehezebb fokozat is simán teljesíthető egy jó csapattal.

Ezen két játékmód azonban csak felhőtlen szórakozás a gép ellen, ugyanis a multiplayer igazi lényege nem más, mint a többi élő játékosok elleni harc. Ezt jó 15 éve, a Quake első részének a megjelenése óta tudjuk, ami az elsők között ismertette meg a játékosokkal, az online játékokban rejlő igazi lehetőséget, és nyújtott ez által megannyi feledhetetlen órát. Az új részben tíz pályán mérhetjük össze a tudásunkat a világ más játékosaival szemben, amik között számos igazi gyöngyszem is akad. A pályák természetesen a story főbb helyszíneit elevenítik fel, így játszhatunk a sziget hotelében, a stadionban, az áruházban, sőt még az örök kedvenc, a Gridlock pálya is visszatért a korábbi részekből. Ez utóbbi ismét átalakult, és még szebb, mint valaha az estébe burkolódzó fényeivel. Egy jó csapattal játszani rajta egyenesen a legélvezetesebb. A tíz pálya mellé hat játékmódot kapunk, amik között vannak régről jól ismertek, és újragondolt játékmódok is. A Warzone, az Execution és aWingman már régi motoros, és nem hinném, hogy bárkinek is be kéne mutatnom őket.

Az újdonság a TDM játékmód, ami a Warzone kicsit továbbgondolt változata, és aminek pörgő játékmódját a bétában ismerhettük meg igazán. A CTL a vezetőnk védelméről szól, ami ismételten átalakult az elődökhöz képest, és még csak hasonlítani sem hasonlít rájuk. A feladat nem megölni az ellenséges vezért, hanem elfogni, és fogva is tartani, ami nekem a béta alatt az egyik kedvenc játékmódom volt. Az utolsó játékmód a KOTH, ami valójában a már régről ismert Annex, csak éppen mostanra átnevezték. Ez szerencsére alig változott, és ami változott is benne, az csak a játékmód előnyéve vált. Ez utóbbi számomra a legnagyobb kedvenc, a rendkívül pörgő és élvezetes játékának, és a jól gyűjthető xp pontoknak köszönhetően. A meccsekről meg mi mást is lehetne mondani, minthogy rendkívül pörgősek, rendkívül élvezetesek, és legfőképpen hihetetlenül szórakoztatóak, játszunk bármely játékmóddal is. Ráadásul, ha mindezt egy baráti csapatban tesszük meg, akkor ez az élmény csak még tovább fokozódik, és alig várjuk már a következő meccs kezdetét. A statisztikákban turkálva egyébként észre lehet venni, hogy nem tíz, hanem tizenhárom pálya adatai láthatóak, és köztük van a második rész legnagyobb kedvence, a Blooddrive is, ami a következő DLC-ben lesz majd elérhető.

A fejlődés az új részben igencsak érdekes, aminek előszelét már a bétában is megismerhettük. Míg az előző részben csupán csak az xp pontokat kaptuk a lejátszott meccsekért, addigra itt az új részben már számos újdonsággal szembesülhetünk. Itt vannak mindjárt elsőként a szalagok, amiket a meccsek alatti teljesítményeinkért kapunk. Ezek megszerzését nagyon érdekes feladatokhoz kötik, ráadásul több mint 100 féle van belőlük, és mindegyikért kapunk valamennyi pontot. Ezek általában 25-150 pontig terjednek, és akár 20-at is szerezhetünk belőlük egyetlen meccs alatt. Van köztük első ölés, első halál, x gyilkolás, legaktívabb és leginaktívabb magatartás a meccsek alatt. De van köztük gyors bosszú, lopás, körbetöltés, sőt még a fedezékben való leghosszabb bujkálásért is jár szalag. A másik újdonság, amit megismerhetünk azok az érmék. Ezekből bár kevesebb van, azonban ezek összegyűjtése sokkal hosszabb és nehezebb elfoglaltság lesz, mint a szalagoké, különösen akkor, ha a legmagasabb szintet akarjuk elérni belőlük.

Az érmék megszerzéséhez ugyanis sokat kell teljesíteni, ráadásul a legtöbb érmének szintjei is vannak, amik a bronz, ezüst, arany és az onyx néven futnak. Ha elérjük ezekből az egyik szintet, akkor kapunk bonusz xp-t. A harmadik a már jól ismert xp pontok, amit már az előző részben is megismerhetünk, azonban itt is történtek változások. A változások elsősorban a meccsek végén történő elszámoláskor érhetőek tetten. Méghozzá igencsak jelentősen, ugyanis most sokkal több pontot kapunk minden egyes lejátszott meccsért, mint amit a második részben megszoktunk. Ráadásul a meccsek végén további bonuszokat is kaphatunk. Például a kivégzésért, a győzelemért illetve a random bonuszt, ami minden lejátszott meccsért jár. A bétában megismert szintfejlődés nagyon brutális volt, amiből szerencsére most jelentősen visszavettek, méghozzá olyannyira, hogy még a második rész követelményeit is jócskán alulmúlja. Ennek köszönhetően a 100-as szint, nem egy elérhetetlen álom, hanem egy teljesíthető cél, már ha el akarjuk érni.

A játék persze koránt sem tökéletes, mert olyan, hogy tökéletes játék nem létezik. Akárcsak a sorozat korábbi részeiben, úgy ebben a részben is megtalálható jó néhány hiba. De szerencsére ezek a hibák korántsem annyira kirívóak, mint a 2. részben. Nálam többször is előfordult, hogy ha megszereztem valamit, és a menüben megnéztem, azt később újra ugyanúgy jelezte, mintha most szereztem volna csak meg. A másik rendszeres hiba már régi motoros, ugyanis az egyszerűsített kezelés sok mindent takar, és nem mindig azt történik, amit éppen szeretnénk. Például fedezékbe bújás helyet előreugrik, csúszni szeretnék közben meg a falhoz tapad, vagy szeretném a társamat felállítani, de közben meg fegyvert veszek fel. A storyban meg éppen felvennél valamit, de jön a video, és semmit sem vettél fel emiatt. Ráadásul a storyban ismételten megválaszolatlan kérdések egész halmaza maradt fent, annak ellenére, hogy befejezték. Ezek persze csak apróságok, azonban van komolyabb hiba is a játékban. Ugyanis ha multiban játszunk, és nem mi vagyunk a host, akkor könnyen lehet, hogy egyik pillanatról a másikra a menüben találjuk magunkat a host kilépése miatt. Ez azért történik néha meg, mert a rendszer nem tud átváltani egy másik hostra, vagy a dedikált szerverre. A dedikált szerverek ugyanis elsősorban a Ranked meccsekre vonatkoznak, és nem a Socialokra. Ez azért fájó dolog, mert közel tízszer annyian játszanak Socilaban, mint Rankedben. A másik dolog, hogy most is akadnak lelőhetetlen ellenfelek, akik ellen semmit sem tehetsz. Szerencsére ez most nem annyira gyakori, és legfőképpen nem annyira kirívó, mint az előző részben.

Zárszóként mit is mondhatnék a játékról. Végre megismerhetjük Marcus-ék történetének a végét, amit közel őt évvel ezelőtt elkezdtek. A játékra való háromévnyi várakozás pedig megérte, mert nagyon sokat változott a játék minden szempontból, ami legfőképpen a multiplayerben vehető észre. Végre egy jól játszható játékot kaptunk, amivel külön öröm játszani, és nem csak bosszúságot és keserű órákat ad. A rengeteg újítás, és a szinte megszámlálhatatlan mennyiségű gyűjthető dolog, pedig nagyon hosszú játékidőt fog ígérni minden játékosnak. Ez a játék még véletlenül sem egy egyhétvégés kaland, mert aki ezzel elkezd játszani, az jobb ha felkészül, hogy több száz órára elegendő szórakozást fog kapni a játékkal. Ha eddig nem vetted meg, akkor csak azt tudom ajánlani, hogy sürgősen szerezd be, mert jó eséllyel az év egyik legjobb játékával fogsz játszani, amit vétek lenne kihagyni.

Maradok annak, aki vagyok, a játékosnak, aki szeret játszani

Arcade Game’s Forever