Daytona USA XBLA teszt

DAYTONAAAAAAAAA!

Belegondolni is nehéz számomra, hogy milyen sok emlék rohant meg hirtelenjében a játék puszta látványától. A megszámlálhatatlan sok versenyzést barátok és idegenek ellen, a rengeteg beszélgetések, no és persze a találkozás a SEGA belsős tesztelőivel, mind előjöttek.Sok éven keresztül játszottam ezzel a játékkal az itthoni játéktermekben, és sok éve várok már egy olyan átiratra, ami egyenrangú lenne az eredeti Arcade változattal. Számtalan átiratot próbáltam ki az évek folyamán, de egy sem közelítette meg, vagy lett volt olyan, ami visszaadta volna azt az érzést, és azt a hangulatot, amit az eredeti port nyújtott a számomra. A SEGA 1994-ben alapjaiban reformáltam meg az autóversenyekről kialakult közképet a video, és azon belül a játéktermek világában. A SEGA olyasvalamit tett le az asztalra, amire addig senki se számított. Egy ízig-vérig életszagú, és hihetetlen hangulatú játékot alkottak, amitől a fél játékos világ ledöbbent. A Daytona USA megjelenéséig nem volt olyan játék, ahol egyszerre 40 versenyautó kergetődzött volna egy virtuális pályán, és nem volt olyan sem, ahol ennyire jól eltalált lett volna az irányítás és a hangulat.

LET’S GO AWAY!

1993 környékén az otthonokban még csak a 14-15 colos monitorok voltak elterjedve, a 3D-s grafika vagy a 3D-s kártyák pedig még csak álomszintjén léteztek. Azonban a Daytona USA delux gépe egy 50 colos megjelenítővel és egy elképesztően látványos 3d-s grafikával csábította a játszani vágyó játékosokat. Egy ilyen óriási monitor pedig óriási csáberővel bírt, elvégre ez sokszorosa volt bármely más játék monitorához képest. Amikor a hosszú sorbaállást kivárva végre beülhetett valaki egy játék erejéig, olyan hatások érték, mintha egy valódi versenyautóban ülne. A kormány remeget és ellenállt az ember kezében, és keményen kellett megmarkolni, mint a valóságban. A pedálokat szintén úgy kellett kezelni, mintha valódiak lenének, a hangok pedig minden oldalról szóltak a speciális új hangrendszernek köszönhetően. A grafika pedig olyan látvánnyal bírt, aminek köszönhetően a játék újrajátszási faktora elképesztően magas volt, és sokszor tényleg csak akkor szállt ki a gépből az ember, ha már elfogyott az összes zsetonja a zsebéből. Ilyen tulajdonságokra pedig egyetlen játék sem volt képes, egészen addig a pillanatig.

Please select a race course

Miközben a játékot letöltöttem rengeteg gondolat kavargott bennem, hogy mit is várhatok majd ettől az átirattól, hiszen kaptam már a SEGA-tól egy rendkívül jól sikerült Outrunt, és kaptam már az eredeti hangulatától megfosztott Crazy Taxit. A SEGA Rally szereplése mind a mai napig fájdalmas emlék a számomra, annak ellenére, hogy tudom nem az átirat hibázott, hanem az eredeti Arcade port, ami a SEGA eddigi leggyengébb eresztése volt. Az autós játékok mellet pedig volt egy After Burner is, amit szintén elég jól sikerült átírniuk. A legutóbbi Daytona USA port, a már rég megboldogult Dreamcast-ra jelent meg éppen 10 éve. Ennyi idő telt el azóta, hogy ezen a néven kiadott bármit is a SEGA nekünk játékosoknak.

Gentleman Start Your Engines

A játék indításakor kapunk egy szokásos figyelmeztetést, majd rögtön az események és a látvány közepébe csöppenünk, ugyanis egy az egyben megkapjuk az 1993-as Arcade port eredeti 100%-os változatát, csak éppen most már HD-ban. Mindazt, amit a játékteremben egykoron láttunk és ismertünk, most visszaköszön a gépünkön, méghozzá hiánytalanul. Beindul a bugyuta Daytonaa dal, és elkezdik kergetni egymást az autók, miközben szépen bemutatja nekünk a gép a játék három pályáját. A mi dolgunk pedig ezután nem más, mint megnyomni a startot és kiválasztani a nekünk legszimpatikusabb játékmódot, hogy végre átadjuk magunkat az igazi önfeledt játéknak és a nagybetűs hangulatnak, amit a játék nyújt.

ROLLING STAAAAAAAART!

Az első játékmód természetesen nem más, mint az eredeti Arcade mód, amit anno megismerhetünk a játéktermekben. A nehézséget kedvünk szerint állíthatjuk a very easy-től egészen az Arcade nehézségig, ahol már a célba érés is komoly kihívás lesz hát még a győzelem. Ezt követően pedig kiválaszthatjuk, hogy kocsinkat, ami egy Nascar versenyautó, automatikus vagy manuális váltással irányítjuk. Ez után már csak a kedvenc pályánkat kell kiválasztanunk a három lehetséges pálya közül, hogy utána semmi mással ne foglalkozunk, mint magával a versenyzéssel, amiről a játék valójában szól. A három pálya pedig a SEGA leghírhedtebb, és legkiválóbb tervezői csoportjától az AM2-től származnak, akiket valóságos legendaként emlegetnek közel 20 éve. A Beginner a Nascar versenyekből jól ismert ovális alakú pálya. Az Advanced egy sziklafalak között futó álompálya, Az Expert pedig a leglátványosabb és legnehezebb pálya a játékban. A pályákon látható látványelemekből pedig igazán nincs hiány, hiszen van itt a pályán átívelő hatalmas sziklafal, vagy a falba vésett gigantikus méretű Sonic figura is. De láthatunk még óriási dinoszaurusz csontvázat, tengerre néző alagutat, elképesztő hosszúságú hidat, űrrepülő teret, vagy éppen kikötőt hajókkal.

Check Point

Számomra az Arcade mód bőven elég volt a játék megvásárlására, azonban a SEGA mindezt megtoldotta némi plusz módokkal is, hogy a kedvünkben járjanak. A Challange mód sok kis apró feladattal van ugyan teli, azonban teljesíteni őket valójában nem kihívás. A Karaoke mód a legunalmasabb része a játéknak, aminek értelme a nullával egyenlő, és szerintem max. a japánok fogják élvezni, akik imádják mindezt. A Time Trial-ban viszont már a világ többi játékosának eredményeivel hasonlíthatjuk össze a magunkét, ezáltal sarkalva magunkat még jobb eredményekre. A Survival egy rendkívül élvezetes és emellett nehéz játékmód. Ebben a játékmódban a leghosszabb versenyszakasz tárul elénk iszonyatosan kevés idővel. A cél időt szerezni, méghozzá minél többet, amit a vezetéssel, előzésekkel, vagy éppen a fal érintésének mellőzése által kapunk. Az utolsó játékmód az online játék, ahol végre alkalmunk lesz az élő ellenfelek elleni játékra is, aminél élvezetesebb móka szerintem nem létezik.

And they're on the way

Tökéletes játék nem létezik, legfeljebb csak fogalom formájában, és ez bizony a Daytona USA-ra is igaz. Bár a játék kezelése rendkívül praktikus és egyszerű, azonban a játék kezelése fix, azaz nem variálhatjuk kedvünk szerint a gombkiosztást, ami nekem elsőre kicsit zavaró volt. A másik hiba, hogy az analóg irányítás korántsem tökéletes, ugyanis az élesebb kanyarokban néha több fék kell a kocsink úton tartásához, ellentétben a kormánnyal való játszáskor. A harmadik hiba, hogy néha a drift hangja beragad, és többször hallod azt egymás után. Az utolsó hiba tulajdonképpen csak a részemről való szőrszálhasogatás, ami az achievementekkel kapcsolatos. A SEGA játékai eddig is könnyűek voltak az achievementek szempontjából, de a Daytona USA-t 1-2 órán belül ki lehet maxolni, ami a játék szavatosságát erőteljesen lecsökkenti. Egyszerűen nem értettem, hogyha már van multi, akkor miért nincs hozzá 1-2 acsi is, mint az Outrun-hoz. Ezzel a lépéssel sajnos a multit tönkre is tették, mert legfeljebb csak a régi veteránok fognak vele játszani, és ők is csak a szűk baráti körükben.

The white flag is out. This is a final lap!

Zárszóként csupán annyit mondanék, hogy a Daytona USA a 90-es évek közepének egyik legismertebb autós játéka volt a SEGA-tól a játéktermekben, ami nem véletlenül vált mára legendává. Ez az a játék, amit minden mai fiatal játékosnak legalább 5 perc erejéig érdemes kipróbálnia, hogy megismerje ezt a csodás játékot, amiért oly sokan rajongtunk anno a játéktermekben. A játék grafikája, a hangjai, és legfőképpen a nagybetűs HANGULATA oly mértékben idézi vissza a játéktermek igazi mivoltát, amire eddig egyetlen X360/PS3-ra kiadót játék sem volt képes. A játék egy igazi hamisítatlan adrenalin fröccs, éppen ezért óriási hibát követsz el kedves játékostársam, ha nem szánsz rá egy kis időt az életedből erre a legendára.

A Daytona USA az eddig legjobb autós játék az XBLA-s játékok között.

Enter your name

Egyik versenyzőt előzőm meg a másik után, mintha csak egy nyílhegy lennék, haladok előre, hogy beérjem az élen lévőt. Az ellenfelek, a nézők és a hangosbemondó hangjai a fülemben dobolnak. Ahogy beérem a vezetőt a pálya utolsó kanyarjában Sonic hatalmas figurája csillan fel előttem. Még az utolsó kör előtt az élre török, majd áthaladok a célegyenesen. Elhangzik a már jól ismert ”The white flag is out. This is the final lap”, és számomra nem létezik már más, mint a győzelem. De a győzelmért még sokat kell tennem, hiszen mögöttem lohol a teljes mezőny, és ők sem akarnak mást, mint győzni, ráadásul minden áron. A célegyenes kanyarjába érve keményen küzdök, de sikerül az élen maradnom. A következő pillanatban végre áthaladók a célon, és a győzelem édes ízét érzem a számban, mert ismét nyertem. A valóságba visszatérve ismét a zsebembe nyúlok, hogy újabb érmet dobjak a gépbe, számomra megszűnik a külvilág, és nem létezik más, csak a Daytona USA. 
Köszönöm SEGA, hogy gondoltál rám, a játékosra!!!

Maradok annak, aki vagyok, a játékosnak, aki szeret játszani

Arcade Game’s Forever